Hová tűnt a Holdvilág?

Oszd meg másokkal!

Desktop

Bizonyára sokan észrevették már, hogy a Holdvilág Kamaraszínház elköltözött a Kertvárosból. A 18 éve a kerületben játszó, állandó társulattal rendelkező színházról meglepődve hallottuk, hogy az idei évadot nem a régi helyén kezdi meg. Kértünk – még tavasszal – tájékoztatást az önkormányzattól a színház támogatásának megszűnéséről keringő szóbeszéd valóságtartalmáról, de sajnos választ ezidáig nem kaptunk.

A kamaraszínház vezetőjét, Koltai Judit színművésznőt, művészeti vezetőt kérdeztük meg a történésekről és a sokak által szeretett színház jövőjéről.

- A Holdvilág Kamaraszínház neve összeforrt a kerülettel, ezért is ért meglepetésként a költözés. Mióta működött a színház a Kertvárosban?

- A Holdvilág Kamaraszínház a 90-es évek elején, 1993-ban nyert játszási jogot a Világ Moziban. A Budapest Film ekkor több moziját is felkínálta hasznosításra. Akkor még A Hold  Színházaként működtünk, a szóösszetétel a Világ Mozi és a Hold Színház nevéből adta magát. A színház alternatív mozgásszínházként indult, s bár megtartottuk az alternatív vonulatot is, a helyi igények alakították, formálták arculatát. 1994-től már Holdvilág Kamaraszínházként játszottunk. Az épület a Budapest Film tulajdonában állt, eleinte tőlük béreltük, majd 2009-ben vásárolta meg a kerületi önkormányzat az épületet velünk, a Holdvilág Kamaraszínházzal együtt. A tetőt a következő évben felújították, mert rendszeresen beáztunk, a következő évben pedig a villanyvezetékeket készültek felújítani, de erre már pénzhiány miatt nem került sor.

- Mi történt idén?

- Tavasszal beszélgetést kezdeményeztünk az önkormányzattal a sorsunkról, hiszen nekünk akkor már a következő évadot kellett volna előkészíteni. Sajnos a beszélgetést nem sikerült létrehozni. Tudtuk, hogy 2012. július 31-én lejár a szerződésünk, ezért lépnünk kellett, hiszen a támogatásunk idén nullára csökkent. Amikor pedig elhangzott a kérdés, hogy keresünk-e már új helyet, akkor nem volt kétséges, hogy mozdulni kell. A keresés meghozta az eredményét, így örömmel tájékoztathatom nézőinket, hogy egy korszerű épületben új otthonra leltünk, ahol szeretettel fogadtak minket. Ez pedig nem más, mint az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ, ahol tudtunk irodát, raktárat, színpadot, próbatermet is bérelni úgy, hogy nem zavarjuk a ház működését sem. Most viszont meg kell tanulnunk társbérletben létezni, ami nem olyan nagy ár ahhoz képest, hogy nyugodt körülmények között kezdheti el 18. évadját színházunk.

- Ennyire könnyen elengedte a kerület állandó társulattal rendelkező színházát?

- Tanárnők, óvónők írtak, mennyire sajnálják, hogy elmentünk a kerületből, mert a gyerekeik a mi előadásainkon nőttek fel, tőlünk láttak először mesét, nálunk voltak először színházban. A folyamatos visszajelzések alapján úgy gondolom, hogy aki megszeretett minket, utánunk fog jönni. Voltak vidéki csoportjaink, akiknek a helyszínváltozás nem jelent gondot, hiszen teljesen mindegy, merre kanyarodik a busz Budapesten. Nagyon nagy a XIII. kerület is, és az agglomeráció, a budai oldal közelsége újabb nézőket jelenthet. Már egy szentendrei csoport is van a bérleteseink között, pedig csak a napokban kezdtük el árusítani a bérleteket.

- A korszerűséggel nem járt együtt a költségnövekedés?

- A XVI. kerületben mi fizettük a közüzemi díjakat és az épület fenntartásával járó minden költséget. Ez évente 4 – 4,5 millió forintba került, jól esett nekünk, hogy ehhez egy ideig évi 2,6 millió forinttal járult hozzá az önkormányzat… Új helyünkön csak bérleti díjat fizetünk, ami természetesen nagy könnyebbség, hiszen csak ezt kell kigazdálkodnunk a fenntartáshoz. A művelődési központtól minden segítséget megkapunk, például megszervezték számunkra a bemutatkozási lehetőséget a XIII. kerületi iskolák, óvodák felé. Projektoros vetítésen idéztük fel a pedagógusoknak történetünket, előadásainkat, akik örömmel és érdeklődéssel fogadták kínálatunkat. Érezhető volt, mennyire fontos számukra a kultúra, a jövő nemzedéke, s hogy mennyire fogjuk tudni segíteni előadásainkkal őket. Talán furcsán hangzik tőlem, aki ennyire kötődött a XVI. kerülethez és szerette az ottani közönséget, de boldog vagyok, hogy a dolgok így alakultak, hiszen sose mozdultunk volna meg, ha nincs ez a kényszerhelyzet. Belegondolni is rossz, hogy ha nem lépünk, szeptembertől esetleg nem lett volna hol működnünk. Bár tavasztól szoktuk árusítani a bérleteket, lelkiismeretlenség lett volna, ha akkor kezdjük el árusítani, amikor még bizonytalanok vagyunk az őszben. Színész kollégáim és a teljes csapat átérezte ennek súlyát, április óta úgy dolgozunk, hogy senki nem vette fel a fizetését. Szerettünk volna összehangoltan működni a XVI. kerületi Erzsébetligeti Színházzal, a két színház profilja ugyanis kiegészíthette volna egymást…

- Mi lehet az oka, hogy ez nem sikerült?

- Lehet, hogy őket kellene megkérdezni,  nem a mi dolgunk, hogy az okokkal foglalkozzunk. Egyébként nem veszítettük el a kapcsolatot a XVI. kerületiekkel, foglalkozásaink, szakköreink - melyek sok dicsőséget szereztek színházunknak különböző gyerekszínjátszó fesztiválokon - tovább működnek a zuglói Cserepesházban. Ügyeltünk arra, hogy közel legyünk a XVI. kerülethez, hogy színjátszóinknak ne kelljen sokat utazniuk.

- Végleges az új helyszín, a József Attila Művelődési Központ?

- Abban bízunk, hogy hosszú távú lesz…Reméljük, sikerül itt is bebizonyítanunk, hogy előadásaink érdemesek a figyelemre, szeretetre. Úgy gondoljuk, az oktatás és a művészet kézen fogva jár. Nem mindegy például, hogy egy gyerek a könyvből olvasva ismeri meg a verseket, vagy esetleg a színpadon látja is - mint a versszínházunkban, ahol megelevenednek a versek, a színész nem csak szaval, hanem szituációba ágyazva, történelmi és irodalmi hátterében mutatja be a költeményt. Rengeteg a feladatunk, bízunk benne, hogy az energiánk is; előre nézünk.

- Hogyan élték meg lelkileg a változást?

- Nehéz volt az elválás, de be kellett látnunk, hogy mozdulni kell. Túl vagyunk a költözésen, így októberben el tudjuk kezdeni az évadot, s az egyik kedvenccel, a Hamupipőkével nyitunk. Sikeres darabjaink folyamatosan műsoron vannak, újabb és újabb generációk nőhetnek fel rajtuk. Új bemutatóval is készülünk: a Lúdas Matyit nézhetik meg az évad második felében a gyerekek. Az évadkezdéshez sok lehetőséget kapunk a már említetteken kívül is a helyiektől. Műsoraink a kerület promóciós anyagában szerepelnek, részt vettünk itt már utcabálon, a Szent Mihály Napi Búcsúra is hivatalosak vagyunk. Az évadonként megrendezett TeARTrum Fesztiválon szintén jelen leszünk performance-ainkkal. Ha valaki érdeklődik előadásaink iránt, standunkon jegyeket, bérleteket is vásárolhat, ráadásul – csak aznap - kedvezményesen. Családoknak bérlet vásárlása esetén minden negyedik előadás után ajándékba adjuk az ötödiket, csak a fesztiválon. Árakat egyébként nem emeltünk, sőt, egyedülálló módon az amúgy is olcsó bérletet további kedvezménnyel kínáljuk a nagycsaládosoknak. Technikai problémáink pár napig még akadnak, de szeptember 22-től minden szokásos módon elérhetőek leszünk. Emellett szerdánként 16-20 óra között változatlanul jegyügyeletet tartunk, immár a József Attila Művelődési Központban. Lelkiekben megerősödve várjuk a 18. évad kezdését, játszunk tovább, és szeretettel látunk minden régi és új nézőt Angyalföldön is.

A tartalom a hirdetés után folytatódik
Desktop, Mobil
Mobil
Mit szólsz hozzá?